Uzsáról

Szentlélekuzsa

 Az Uzsa helységnév magyarázatát lásd Uzsa szócikkében. A megkülönböztető szerepű Szentlélek- előtag a Szentlélek tiszteletére szentelt pálos monostorra utal.

Az Uzsa települési terület déli részén alakult ki e falu, amely 1287-ben osztályban Uzsai Csejkátnak vagy Csankadnak jutott. Csankad után a települést Csankaduzsának nevezték, majd ennek leszármazója a XIV. sz. I. felében élt Csejkát Lőrinc után Lőrincuzsájának. Az előbbi név 1451-ben, az utóbbi 1516-ban tűnik fel, de a század közepe után többé nem fordul elő. Déli fekvéséről Alsóuzsának is nevezik, de ez a neve is csak a XVI. Sz. közepéig ismert. Ebben az időben a birokosáról kapott nevén Hosszútóti Uzsának is emlegetik, mindezeket a névalakokat azonban kiszorítja az 1536-tól ismert Szentlélekuzsája vagy Szentlélek Uzsa név, az itteni, még a nevezett Csejkát Lőrinc által alapított pálos monostorról, melyről 1333-ban értesülünk először. Kétségtelenül megállapítható a birtoklástörténetből, hogy a Csankaduzsa vagy Lőricuzsa birtokosaként még a XV. Sz. II. felében feltűnik a a Hosszútóti család és e birtokosváltozással következett be a régi nevek megszűnése és állandósult a Szentlélekuzsa névforma. Hogyan jutottak a birtokhoz a Hosszútótiak, nem lehetett megállapítani – feltehetően királyi adományból – kétségtelen viszont, hogy a nevezett időtől fogva ők az egyedüli birtokosok egészen a XVII. sz. végéig, amikor a Madocsányiak majd azEsterházyak kezére kerül és az utóbbiak a pusztát devecseri uradalmukhoz csatolják. 
Uzsa eredeti, nagy területéből kivált települések közül ez volt a legnagyobb és leghosszabb életű. 1538-ban népe a pálos barátokkal Kecseti Márton veszprémi kanonok fosztogató serege elől Tátika várába menekült. 1564-től alávetett a töröknek. 1572-ben és 1573-ban elfogyott lakossága, csupán 1 menekült nemes lakik a faluban. A XVII. sz. I. felében még lakott hely kevés népességgel, 1635-ben azonban pusztának mondják, többé nem népesül be. A mondott évben eltiltják területe használatától Zalakoppány, Szentgrót és Óhíd települések lakóit. 1698-ban – később is – makkos és gesztenyés erdőit és szántóit az istvándiak használják tized fejében, legelőiért és rétjeiért évi 12 forint bért fizetnek. 1781-ben a prágai jobbágyok használják legelőit – ingyen. 1785-ben 3 urasági malom áll a pusztában a Lesence-patak vizén és 2 erdőőri ház. Feltünteti a megye az 1792. évi térképe. Nagy Lajos szerint 1828-ban 7 házában 57 személy él. 1829-ben már csak 2 malmát jegyzik fel, egyik deszkametsző, a másik lisztes.
1962-ben Uzsabánya külterületi lakott hely, Lesenceistvándhoz tartozik.
Az egykori falu emlékét Szentlélek nevű dűlőnév őrzi Lesenceistvánd határában.

 
Uzsa

Uzsa a Tapolcai-medence bazalt tanúhegyének nyugati tagja, a Láz-hegy keleti oldalán, a Lesence-patak völgyében fekszik. A község, a Kőbánya, az Erdésztelep és a vasútállomás, a 84-es út mentén, Tapolcától 6, Sümegtől 8 km-re található.

Itt van Magyarország legnagyobb bazaltbányája. A Lesence-patak partján egy ritka tőzegmoha-faj és a harmatfű nevű rovarevő növény él. Vasútvonala 1950-ben épült.

Az uzsai bányaigazgatóság épületétől délre 1950-ben villanyvezeték fektetése alkalmával középkori falakat vágtak át, melyek korát XIV. századi cserepek határozták meg.
A középkori Uzsa falura gondolhatunk a fenti említés nyomán, amely nemesi névben 1247-ben tűnik fel. Uzsa Szent György tiszteletére avatott egyházat 1304-ben említik, papjáról csak 1333-ban hallunk. Nem lehetetlen, hogy az említett alapfalak ehhez a Szent György-templomhoz tartoznak. 

A község a török adóösszeírásokban több néven szerepelt. Volt Szentlélekuzsa, Püspökuzsa, Jánosuzsa, Ernyeduzsa, Alsóuzsa, Gáspáruzsa. Az előnevek az akkori gazdát jelentették, illetve a földet birtokló egyházi intézmények nevéből származhattak. Pl. Szentlélekuzsa a Szentlélek tiszteletére avatott pálos kolostort jelentette, amit már 1333-ban említenek. 1455-ben azonban üresen áll, a törökök rombolták le. A romok a közeli erdőben láthatók.

Uzsa Szent György tiszteletére emelt templomát 1304-ben említik, papját csak 1333-ban. Valószínűsített romját egy bányafeltárásnál találták meg.

1478-ban a Felsőuzsa névvel találkozunk, amikor Mátyás király az enyingi Török Ambrusnak adományozza. 1564-ben a vidék már Csoron Jánosé, s még ebben az évben adományként megkapja Nemesuzsa területét is. 
A XVI. század végén több török támadás éri a falut, az 1572-es rovásadó-összeírás szerint a község leégett és puszta. (1566-ban még 7 lakott és 3 lakatlan telkét jegyzik fel.)

1594 után csaknem két évtizeden keresztül nem említik, 1613-tól pedig csak Szentlélekuzsáról beszélnek a dicatorok. 1622 után nem írják többé össze.

1613-tól csak Szentlélekuzsáról tesznek említést, 1622 után nem írták össze. Területét ez időtől fogva a lesenceistvándiak használják. Uzsa Pabarral volt szomszédos. Pabar 1164-ben keletkezett, révje volt a Lesence-patakon, ami egyben az uzsai határát is jelentette. Pabart 1531-ben és 1534-ben feltüntetik az adóösszeírások, később azonban nem említik.

A falu nyomai a Hubertus vadászlaktól délkeletre kb. 700 méterre, ma is megtalálhatók a völgy erdővel borított peremén. Jól látható alapfalrészletek vannak, amely a templom és a kúria lehetett.

Uzsa település a Wikipédián