Szentlélek Monostor Uzsa

Az egykori falu a mai Lesenceistvánd határá­ban, a mai Uzsabánya területén feküdt. A XIII. szá­zad közepétől ismert adatok szerint nemesi település volt. Részben az Örsi Cibrián, részben az Uzsai család birtokában. Az Uzsai család tagjai között feltételez­hetjük a kolostor alapítóit, első kegyurait is (mivel a monostor az ő részükön volt). A falu neve először 1247-ben szerepel nemesi névben. (HOLUB 1933, 920). Később két faluvá válik: a déli rész neve Csej- kat-, Lőrinc-, Szentgyörgyuzsa (a tulajdonos, ill. a templom szerint nevezve), az északi rész Cibrián-, Ceberjénuzsa. Ez az állapot 1304-ben szerepel oklevélben (АО I. 82-84). Papjáról, ül. a falu (Lőrincuzsa) Szent György tiszteletére szentelt temp­ lomáról az 1333-ban kelt pápai tizedjegyzék tesz em­lítést (Tört. Tár 1908, 168-169). A XV. században továbbosztódó falu részei: Alsó-, Közép-, Felsőuzsa. Egyik részét a pálos kolostorról Szentlélekuzsának nevezték. Az északi rész időközben a veszprémi püs­pök sümegi uradalmának birtoka lett, erről Püspök- Uzsának nevezték. Ennek egykori plébániatemplomá­ról nincsenek adatok. 1337 és 1548 között csak rövid ideig állhatott fenn (HOLUB 1933, 216. 920-924, CSÁNKI 1897,111. 121). 1550-ben csak a lőrincuzsai templom (Sz. György) működik. (KOPPÁNY 1972, 238). Püspökuzsát 1548-ban, Lőrincuzsát 1562-ben pusztította el török portyázó csapat. Az 1572-es rovásadó-összeírás mindkét falut pusztaként jelöli. 1594—1613 között említését nem ismerjük, 1613-tól újra szerepel Szentlélekuzsa címen, majd 1622-től többet nem írták össze (tehát végleg elnéptelenedett (MRT I. 111). A kolostor története csak részben kap­csolódik a település történetéhez. A kapcsolatot az Uzsai család (talán a feltételezett alapító, Uzsai Lő­rinc révén) kegyurasága jelentette. A kolostor okleve­ les említését az 1333-as pápai tizedjegyzékből ismerjük (LUKCSICS-FRAKNÓI 1898, 66. 74), tehát az alapítás ez előtt történhetett. Az épület mérete, elren­dezése viszont sokkal korábbi telepítésre nem vall, így az alapítás és építés ideje az 1320—1333. közötti idő­ re tehető. Későbbi történetéről semmilyen adat nem ismert. 1455-ben elnéptelenedett, majd — hasonlóan a tálodi kolostorhoz — ferencesek vették át. Amikor Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök 1520 körül összeállította a magyarországi pálos kolostorok iratjegyzékét, „Somogy megyén keresztül érkezik Zala megyébe. Az örményesi kolostor után eljut a mai Veszprém megye területére, az enyerei kolostor­hoz . . . 1520 körül már elnéptelenedtek a bada­csonyi, a kőkúti és a vállusi pálos kolostorok, az uzsa- szentlélekiben és a tálodiban meg ferencesek éltek.” (MOLNÁR 1972, 301). Ennek ismeretében feltételez­ hetjük, hogy a „Zöld Kódex” (Inventarium, 1522) most folyó feldolgozása épületünk szempontjából új adatot alig fog tartalmazni. S mivel Gyöngyösi rend­ története (valamint a többi, későbbi rendtörténet) is csak az általa ismert okleveles anyagra támaszkodott, kicsi a valószínűsége annak, hogy ezek további ponto­sítással szolgálhatnak az épület — meglehetősen hiá­nyos — történetéhez. ­

(Fehérváry Rudolf)

Megszakítás