Az egykori falu a mai Lesenceistvánd határában, a mai Uzsabánya területén feküdt. A XIII. század közepétől ismert adatok szerint nemesi település volt. Részben az Örsi Cibrián, részben az Uzsai család birtokában. Az Uzsai család tagjai között feltételezhetjük a kolostor alapítóit, első kegyurait is (mivel a monostor az ő részükön volt). A falu neve először 1247-ben szerepel nemesi névben. (HOLUB 1933, 920). Később két faluvá válik: a déli rész neve Csej- kat-, Lőrinc-, Szentgyörgyuzsa (a tulajdonos, ill. a templom szerint nevezve), az északi rész Cibrián-, Ceberjénuzsa. Ez az állapot 1304-ben szerepel oklevélben (АО I. 82-84). Papjáról, ül. a falu (Lőrincuzsa) Szent György tiszteletére szentelt temp lomáról az 1333-ban kelt pápai tizedjegyzék tesz említést (Tört. Tár 1908, 168-169). A XV. században továbbosztódó falu részei: Alsó-, Közép-, Felsőuzsa. Egyik részét a pálos kolostorról Szentlélekuzsának nevezték. Az északi rész időközben a veszprémi püspök sümegi uradalmának birtoka lett, erről Püspök- Uzsának nevezték. Ennek egykori plébániatemplomáról nincsenek adatok. 1337 és 1548 között csak rövid ideig állhatott fenn (HOLUB 1933, 216. 920-924, CSÁNKI 1897,111. 121). 1550-ben csak a lőrincuzsai templom (Sz. György) működik. (KOPPÁNY 1972, 238). Püspökuzsát 1548-ban, Lőrincuzsát 1562-ben pusztította el török portyázó csapat. Az 1572-es rovásadó-összeírás mindkét falut pusztaként jelöli. 1594—1613 között említését nem ismerjük, 1613-tól újra szerepel Szentlélekuzsa címen, majd 1622-től többet nem írták össze (tehát végleg elnéptelenedett (MRT I. 111). A kolostor története csak részben kapcsolódik a település történetéhez. A kapcsolatot az Uzsai család (talán a feltételezett alapító, Uzsai Lőrinc révén) kegyurasága jelentette. A kolostor okleve les említését az 1333-as pápai tizedjegyzékből ismerjük (LUKCSICS-FRAKNÓI 1898, 66. 74), tehát az alapítás ez előtt történhetett. Az épület mérete, elrendezése viszont sokkal korábbi telepítésre nem vall, így az alapítás és építés ideje az 1320—1333. közötti idő re tehető. Későbbi történetéről semmilyen adat nem ismert. 1455-ben elnéptelenedett, majd — hasonlóan a tálodi kolostorhoz — ferencesek vették át. Amikor Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök 1520 körül összeállította a magyarországi pálos kolostorok iratjegyzékét, „Somogy megyén keresztül érkezik Zala megyébe. Az örményesi kolostor után eljut a mai Veszprém megye területére, az enyerei kolostorhoz . . . 1520 körül már elnéptelenedtek a badacsonyi, a kőkúti és a vállusi pálos kolostorok, az uzsa- szentlélekiben és a tálodiban meg ferencesek éltek.” (MOLNÁR 1972, 301). Ennek ismeretében feltételez hetjük, hogy a „Zöld Kódex” (Inventarium, 1522) most folyó feldolgozása épületünk szempontjából új adatot alig fog tartalmazni. S mivel Gyöngyösi rend története (valamint a többi, későbbi rendtörténet) is csak az általa ismert okleveles anyagra támaszkodott, kicsi a valószínűsége annak, hogy ezek további pontosítással szolgálhatnak az épület — meglehetősen hiányos — történetéhez.
(Fehérváry Rudolf)
